Miért választotta a radiológiát? Mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni?

Vizuális beállítottságú ember vagyok, ezért számomra nagyon természetes módon áll össze gondolatban a képanyag elemzése során a páciens mint egész, illetve maga az adott komplex diagnosztikai probléma is. A radiológiában éppen ezt szerettem meg nagyon hamar: azt, hogy a képek mögött mindig egy teljes történet, egy összetett orvosi kérdés áll, amelyet értelmezni kell.

Az orvosi egyetemi képzés során döntöttem a radiológia mellett, amikor negyedéves gyakorlat alatt először találkoztam mélyebben ezzel a szakiránnyal. Akkor éreztem először igazán, hogy ez az a terület, ahol a vizuális gondolkodás, az elemző szemlélet és az orvosi logika a legjobban összeér bennem.

Mit szeret legjobban a radiológus szakmában?

Azt, hogy a vizuális beállítottságomat és a képzelőerőmet közvetlenül tudom hasznosítani a diagnosztikában. A radiológia szemlélete sok szempontból más, mint a klasszikus klinikai szakmáké: itt a képekből, az összefüggésekből, a finom részletekből kell felépíteni egy teljes orvosi gondolatmenetet.

Azt is nagyon szeretem benne, hogy szinte minden régióhoz és szakterülethez kell legalább alapszinten érteni. Egy radiológusnak nagyon széles látókörrel kell rendelkeznie, hiszen bármely vizsgálat során felmerülhet olyan eltérés, amely más szervrendszert vagy más szakterületet érint. Emellett a radiológia rendkívül dinamikusan fejlődő terület: a vizsgálótechnikák folyamatosan változnak, új lehetőségek jelennek meg, és ez szakmailag nagyon inspiráló.

Van olyan pillanat a munkájában, amikor igazán érzi, hogy „ezért érdemes csinálni”?

Igen, több ilyen pillanat is van. Az egyik, amikor egy képalkotó vizsgálat során felmerül egy ritkább vagy különlegesebb diagnózis lehetősége, és később a klinikai vizsgálatok vagy akár a műtéti eredmények visszaigazolják, hogy valóban helyesen gondoltuk. Ilyenkor az ember nagyon erősen érzi, hogy a radiológia mennyire fontos szerepet játszik a betegellátásban.

A másik ilyen élmény számomra az ultrahangvizsgálatokhoz kapcsolódik. Ott lehetőségünk van személyesen találkozni a páciensekkel, beszélgetni velük, és sokszor látom, hogy egy rövid, nyugodt, emberi hangú beszélgetés mennyit segít abban, hogy valaki kevésbé félve, nyugodtabban élje meg a vizsgálatot. Ezek a találkozások ugyanúgy emlékeztetnek arra, miért érdemes ezt a hivatást választani.

Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás, amellyel radiológusként találkozott?

Talán az egyik legnagyobb szakmai kihívás az volt, amikor fiatal szakorvosként először éreztem igazán az önálló döntések felelősségét. A radiológiában sokszor egy kép vagy egy apró eltérés alapján kell olyan véleményt mondani, amely később a beteg teljes kivizsgálását vagy kezelését is befolyásolhatja.

Meg kellett tanulnom bízni a tudásomban, ugyanakkor nyitottnak maradni arra is, hogy ha szükséges, megbeszéljem az esetet kollégákkal. Ez a felelősség eleinte kihívás volt, de közben pontosan ez az, ami szakmailag folyamatos fejlődésre ösztönöz.

Van olyan eset vagy történet, amely különösen megmaradt Önben radiológusként?

Ultrahangvizsgálat közben gyakran beszélgetek a páciensekkel, mert úgy tapasztalom, hogy ez segít oldani a vizsgálattal járó feszültséget. Nemrég például egy idősebb hölgy járt nálam sürgős ultrahangvizsgálaton, és meglehetősen izgult. Mélyvénás trombózis lehetőségét kellett kizárni, ő pedig közben mesélte, hogy nem is érti, hogyan történhetett volna ilyen, hiszen rendszeresen fut.

Ezen a ponton a sportolás témájában tudtunk kapcsolódni. Ahogy beszélt róla, teljesen feloldódott. A vizsgálat szerencsére negatív eredménnyel zárult, majd a hölgy viccesen, mosolyogva megjegyezte, hogy muszáj „megmaradnia”, hiszen most fogadott örökbe egy kiskutyát.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a képalkotó vizsgálatok nemcsak a diagnózisról szólnak, hanem arról is, hogy emberként találkozunk a páciensekkel. Sokszor egy vizsgálat nemcsak információt ad, hanem megnyugvást is.

Mit csinál szívesen a munkán kívül, ami segít kikapcsolni?

Délutánjaim nagy részét a sport tölti ki, arra mindenképpen igyekszem időt szakítani. Hetente többször végzek erőnléti edzéseket konditeremben, emellett jó időben gyakran biciklizek, rosszabb időben pedig spinning órákra járok. Nemrég újra elkezdtem rendszeresen úszni is.

Számomra a mozgás nemcsak kikapcsolódás, hanem egyfajta egyensúly is a mindennapi munka mellett. Emellett, ha időm engedi, szeretek sétálni, olvasni és kreatív dolgokkal foglalkozni is.

A radiológia szerepe a diagnosztikában

Sokan úgy gondolják, hogy a radiológus „csak képeket néz”. Valójában milyen szerepet tölt be a radiológus a diagnosztikában?

A „képek nézegetése” valójában nagyon összetett feladat. Fontos érteni az összefüggéseket, és valamennyire minden szakterülethez érteni kell, hiszen egy-egy vizsgálat során gyakorlatilag bármilyen eltérés vagy kórkép előfordulhat. Nem elég valamit észrevenni: tudni kell értelmezni is, hogy annak mi a jelentősége, mennyire sürgős, és merre érdemes továbbindulni a kivizsgálásban.

A radiológia diagnosztikai szakma, ezért egyfajta összekötő szerepet tölt be a páciens és a klinikus orvosok, illetve a különböző szakterületek között. A radiológus sok esetben nemcsak leírja a látottakat, hanem segít abban is, hogy milyen további vizsgálatok vagy szakrendelések felé érdemes továbbmenni.

Mit jelent az, hogy egy radiológus „tapasztalt”? Mennyire számít a gyakorlat a képek értelmezésében?

Úgy gondolom, egy radiológus annál tapasztaltabb, minél több esettel foglalkozott már: egyrészt darabszámra értve, másrészt aszerint is, hogy mennyire széles betegségi spektrummal találkozik a mindennapi munkája során. A tapasztalat természetesen részben az évekkel nő, de legalább ennyire számít az is, hogy valaki milyen intézményben, milyen betegforgalom mellett dolgozik.

Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy nagy betegforgalmú, országos centrumokat is ellátó klinikán dolgozom a mindennapokban, ahol különlegesebb esetekkel is találkozunk. Így bár a fiatalabb radiológus generációhoz tartozom, nagyon sokféle kórképet láttam már.

Mennyire fontos az, hogy a radiológus ismerje a páciens panaszait és előzményeit a vizsgálat előtt?

Nagyon fontos. Ahogy korábban is szó volt róla, a radiológus nem egyszerűen csak képeket néz. Ahhoz, hogy egy esetet megfelelő differenciáldiagnosztikai gondolatmenet mentén lehessen feldolgozni, szükség van a megfelelő anamnézisre is. Sokszor ez a beutaló orvos által írt kérőlapon dől el, de az ultrahangvizsgálatnak éppen az az egyik nagy előnye, hogy ott mi radiológusok is személyesen találkozunk a pácienssel, és beszélgetni tudunk a panaszokról, kórelőzményről.

Hogyan működik együtt a radiológia más szakterületekkel, például kardiológiával vagy urológiával?

A pácienssel elsődlegesen a klinikus kollégák állnak kapcsolatban: ők vizsgálják fizikálisan, ők térképezik fel az anamnézist, és a saját szakterületüknek megfelelően kialakítanak egy differenciáldiagnosztikai listát. Ezt követően közösen lehet meghatározni, hogy milyen képalkotó vizsgálati módszerrel juthatunk legnagyobb valószínűséggel a legpontosabb diagnózishoz.

A vizsgálat után a páciens kezelése ismét a klinikus kollégák kezében van, a radiológus pedig a kontrollok során követheti a betegutat, és visszajelzést tud adni arról, hogy az adott kezelés mennyire volt hatásos. Ez valódi csapatmunka.

Mennyire fejlődött a képalkotó diagnosztika az elmúlt 10–20 évben?

Óriásit fejlődött. A CT- és röntgenvizsgálatok esetében egyre alacsonyabb dózisokkal tudunk felvételeket készíteni, miközben a képminőség és a részletgazdagság folyamatosan javul. Emellett új technikák is megjelentek – például a dual energy és a photon counting CT-k –, amelyekkel még több információ nyerhető a szövetekről.

A vizsgálati idők rövidebbek, a felbontás jobb, és a technológia összességében sokkal többet tud, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ma sok esetben pontosabban, gyorsabban és korábban tudunk diagnózist felállítani.

Melyek azok a betegségek, amelyeket ma sokkal korábban lehet felismerni, mint korábban?

A képalkotó diagnosztika fejlődése miatt ma gyakorlatilag nagyon sok betegséget hamarabb lehet felismerni, mint korábban. Ez különösen igaz a daganatos betegségek egy részére, bizonyos érrendszeri eltérésekre, hasi szervi elváltozásokra, pajzsmirigy-kórképekre vagy akár olyan kisméretű eltérésekre, amelyek korábban még rejtve maradtak volna.

A korai felismerés azért különösen fontos, mert sok esetben jobb kezelési lehetőségeket és jobb kimenetelt jelent a beteg számára.

Mit mutathat meg az ultrahang?

Mi az a leggyakoribb félreértés, amivel a páciensek találkoznak az ultrahang vagy képalkotó vizsgálatok kapcsán?

Sokan tartanak a sugárterheléstől, azonban fontos tudni, hogy a mai korszerű CT- és röntgenberendezésekkel nagyon alacsony dózisok mellett dolgozunk. Mi radiológusok szigorú protokollok és az az elv alapján tervezzük a vizsgálatokat, hogy az azzal járó sugárterhelés és a diagnosztikus nyereség egyensúlyban legyen.

Arról nem is beszélve, hogy az ultrahang és az MR vizsgálatok egyáltalán nem járnak röntgensugárzással. Az intravénás kontrasztanyagokkal szemben is gyakran találkozunk fenntartásokkal. Ezek esetében bármiféle mellékhatás kialakulásának esélye kevesebb mint 1%, a valódi allergiás reakciók pedig ennél is jóval ritkábbak, körülbelül 0,05% körüliek. Ha mégis bármilyen probléma adódna, kórházi környezetben azonnal elérhető a szakszerű segítség.

Mindemellett a kontrasztanyagoknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy a natív vizsgálatokon esetleg észrevétlen eltérések is láthatóvá váljanak.

Milyen betegségek felismerésében játszik kulcsszerepet az ultrahangvizsgálat?

A vizsgálati régiótól függően az ultrahang nagyon széles körben alkalmazható első vonalbeli képalkotó módszerként. A nyaki régióban elsődleges vizsgálati módszer a pajzsmirigy kórképeiben, de fontos szerepet tölt be a nyirokcsomóstátusz, a nagyobb nyálmirigyek, valamint a nyaki verőerek vizsgálatában is.

A has-kismedence régióban elsősorban a parenchymás szervek láthatók jól ultrahanggal. Emellett gyors diagnosztikus megoldást jelenthet sürgősségi kórképekben is, például mélyvénás trombózis kizárásában vagy vakbélgyulladás vizsgálatában.

Van olyan betegség, amelyet sokszor véletlenül fedeznek fel ultrahang során?

Igen, számos, sokszor teljesen tünetmentes eltérésre derülhet fény ultrahangvizsgálat során. Ilyenek például olyan pajzsmirigygöbök, amelyek hormont nem termelnek, tehát tünetet sem okoznak, ugyanakkor a pontos megítélésük fontos, mert bizonyos esetekben felmerülhet rosszindulatú folyamat lehetősége is.

Gyakran látunk májelzsírosodást is, amely ebben a stádiumban még visszafordítható lehet. Szintén sokszor derül fény vese- vagy epekövek jelenlétére, amelyek később akár akut hasi panaszokat is okozhatnak. Az ultrahang egyik nagy értéke éppen az, hogy olyan eltérésekre is rámutathat, amelyekkel még időben lehet foglalkozni.

Melyek azok a tünetek, amikor mindenképpen érdemes ultrahangvizsgálatot kérni?

Ez valóban nagyon szerteágazó kérdés, amelyet hosszan lehetne részletezni. Nagyvonalakban összefoglalva minden olyan fájdalom vagy kellemetlen panasz esetén érdemes ultrahangra gondolni, amely nem múlik el idővel, visszatér, vagy romlik. Ugyancsak fontos kivizsgálni minden újonnan tapintható elváltozást, növedéket vagy duzzanatot.

Mi a különbség a szűrővizsgálat és a panasz miatt végzett ultrahang között?

Szűrővizsgálatot végezhetünk akár a páciens saját indíttatásából, akár bizonyos demográfiai vagy kockázati csoportba tartozás alapján. Ennek célja, hogy olyan betegségeket is felismerjünk korai stádiumban, amelyek még nem okoznak tünetet, így jobb esélyt adva a kezelésnek vagy a további követésnek.

Panasz esetén már tudjuk, hogy valamilyen kisebb vagy nagyobb probléma állhat fenn, és ilyenkor a lehetséges okok közül próbáljuk megtalálni a valódi háttérokot, hogy azt célzottan lehessen kezelni.

Milyen gyakran javasolt általános hasi ultrahangszűrés egészséges emberek számára?

Egyszer mindenkinek érdemes lehet egy tájékozódó ultrahangvizsgálat a hasi státuszról. Ha ott azonnali teendőt nem igénylő eltérésre derül fény, akkor 2 évente érdemes lehet kontrollálni. Új hasi panasz vagy laboreredmény-eltérés esetén természetesen ennél rövidebb időn belül is javasolt lehet újabb vizsgálat.

Mit tehet egy páciens azért, hogy a vizsgálat minél pontosabb legyen? Van-e felkészülési szabály?

Has-kismedencei ultrahangvizsgálatnál van néhány olyan szabály, amely jelentősen segíti a diagnosztikus értékű vizsgálatot. Általában azt javasoljuk, hogy a vizsgálat előtt körülbelül 4 órával a páciens már ne egyen, és lehetőleg ne fogyasszon kalóriatartalmú italt vagy kávét sem. Ezek hatására ugyanis a gázos gyomor elfedheti például a hasnyálmirigyet, illetve a kiürült epehólyag is kevésbé ítélhető meg.

Érdemes nem közvetlenül a vizsgálat előtt felkeresni az illemhelyet, mert a telt húgyhólyag szükséges lehet a kismedence jobb megítéléséhez. Más testtájak ultrahangvizsgálatánál általában nincs különösebb előkészületre szükség.

Mit jelent az, hogy egy ultrahang „operátorfüggő” vizsgálat?

Ez azt jelenti, hogy az eredmény részben attól is függ, ki végzi a vizsgálatot. A gyakorlatban ez jellemzően kisebb eltérésekben jelentkezik, például a lemért méretekben, vagy abban, hogy a teljesen jóindulatú, jelentéktelen eltéréseket ki hogyan említi meg a leletben.

A különbségek adódhatnak a különböző ultrahangkészülékekből, azok beállításaiból, illetve abból is, hogy a valós idejű elemzés alatt melyik orvos mit vesz észre, mennyire rutinos, és milyen klinikai tapasztalattal közelít az adott kérdéshez.

Előfordul, hogy egy ultrahangvizsgálat során olyan problémát talál, amely teljesen más szakterülethez tartozik?

Igen, ez nagyon gyakran előfordul. Tulajdonképpen sok minden, amit a radiológus talál, a következő lépésben már más szakterülethez tartozik tovább. Éppen ez mutatja jól, hogy a radiológia mennyire központi helyet foglal el a diagnosztikai folyamatban: egy képalkotó vizsgálat sokszor irányt mutat, hogy a páciensnek endokrinológushoz, urológushoz, kardiológushoz vagy más szakemberhez kell-e továbbmennie.

Milyen szerepe lehet a radiológiának a megelőzésben?

Nagyon fontos szerepe lehet. A radiológia és különösen az ultrahang abban segíthet, hogy olyan eltérésekre is időben fény derüljön, amelyek még nem okoznak panaszt. Ez különösen értékes a szűrővizsgálatok esetében, hiszen a korai felismerés sokszor jelentősen javítja a kezelési lehetőségeket és az eredményeket is.

Dr. Incze Zsuzsa számára a radiológia nemcsak magas szintű szakmai felkészültséget, hanem figyelmet, empátiát és valódi betegközpontú szemléletet is jelent. A modern képalkotó diagnosztika technikai háttere mellett talán éppen ez az emberi hozzáállás az, ami a legtöbbet adhatja a pácienseknek.